Megcsináljuk azt az esőkertet, gondolta a várfalon ülve, miközben nézte, hogyan terpeszkedik a villámos felhőkkel teli ég a város fölött, lesz benne zsálya, sasliliom, varjúháj, ha bekenjük majd nem fáj, hogy is volt az a régi mondóka, egy elmúljon, kettő legyen, ó hát lettünk ketten, nagyon is, kettő helyett négy teremjen, az is meglett, egy fiú egy lány, ahogy kell, mennyivel könnyebb volt régen, amikor még nem értettem, de nem is kerestem az értelmét, elég volt a ritmus, az élet, lépésről lépésre gázolni természetes esőkertjeinkben, ahol valahogy mindig megtisztult és újrahasznosult a viharok után maradt víz, hiszen nőttünk, okosodtunk, szépek voltunk, gyűszűvirág, vízi menta, gólyahír, anyánkból lett a talaj, apánkból a felső szűrőréteg, nem mostak el minket az esők, nem rakódtak le a mérgező anyagok, ha szerencsések voltunk, de te meg én, mi kevésbé voltunk szerencsések, nagyon kell ügyelni a talaj összetételére, a vízszűrő réteg összetételére, a mélységre, az ültetett növényekre, a megfelelő méretre, és hogy elég távol legyen a háztól, már tudok mindent erről, mióta csatlakoztál a hülye vízvédő egyesületedhez, másról se beszélsz, már a gyerekek is tudják, mi az a vízáteresztő burkolat, de tudod Lili már négyévesen kísérleti almásat játszott a mama esőgyűjtő hordójában, a kísérleti alma fennmaradt a víz tetején, a bot is fennmaradt, de a falevél elnehezült és lesüllyedt a kövek és nehezebb gyümölcsök közé, mi már hamarabb szerettük és ismertük a vizet, mint kovácsrita, akivel éjjel-nappal arról beszélgettek, hogy hogyan kellene megmenteni ezt a várost, ezt az országot, ez a világot, és hogy hogyan építetek majd esőkerteket az udvaraitokba, de hallottam a múltkor, hogy szerinted miattam nem lehet, ő is a párjára panaszkodott, pedig vettem virágmagokat is, levendula, varjúháj, ha megkenjük majd nem fáj, és kimértem a 10 métert a házunktól, amíg a múltkor csapatépítőn voltatok az egyesülettel, mert értem, hogy fontos, hogy ne árassza el az életünket a szennyvíz, ha nem bírja a rendszer a hirtelen lezúduló csapadékot, képzeld, ezt a mondatot meg is tanultam kívülről, ha hívnak minket esküvőre, ezt akarom majd írni a képeslapra, hogy „még a huszonkét évvel ezelőtt telepített első esőkertben sem kellett cserélni a szűrőrétegeket, mert a felhalmozódó káros vegyületek átalakulnak a növények számára feldolgozható anyagokká, illetve a talaj lassan és szétterítve megköti őket”, ha hazajössz este a konferenciáról elmondom neked is, hogy legyen feldolgozható, hogy ember szét ne válassza, hogy már megvettem a virágmagokat és…
Aztán egyik pillanatról a másikra szakadni kezdett az eső. És nekik még nem volt esőkertjük.