Egész nap el tudta volna nézni a csöveket. Ezt csinálta már hetek óta, mióta nincs munkája. Úgy megdobogtatták a szívét ezek a reggelek, mint egy erős eszpresszó. Így hívta a felesége a kávét, hogy eszpresszó. Nem mindig mondta így, csak amikor új munkája lett. Akkor kezdte el, hogy amit isznak, nem simán kávé, hanem eszpresszó.
Zuglóban változik a fűtési mód, geotermikus lesz, így írták a kerületi lapban. A közműcég néhány hete helyezte üzembe az új fűtőművet, aminek a csövein, mint kusza aranyló hajszálakon csillant meg a reggel napfény. Pár napja felfigyelt az elburjánzott növényzetre. Elővette a Kis növényhatározót és beazonosította a parlagfüvet. A felesége nem vitte el a könyveket, csak a ruháit pakolta be. A kis garzont is otthagyta neki, azt mondta, hogy neki nem kell, az új párjához költözik.
Miután a közműcég telefonos ügyfélszolgálatán bejelentette a parlagfüvet, két napra rá jött egy brigád és lenyírt mindent. Ma viszont mozdulatlanság uralkodott a területen. Az erkélyen állt, mezítláb, a jobb lábfejére rajzolta a korlátlécek árnyékát a felkelő nap. Távcsövén keresztül figyelte az erőművet. Arra gondolt, milyen jó, hogy minden működik, ahogy kell. Ugyan nem lát belőle semmit, de a kanyargó csőkígyókban biztosan rendben áramlik a melegvíz. A felesége meg biztosan boldog, ez jutott eszébe. Sokat gondol erre mostanában, nem a boldogságra, hanem a feleségére.
Szúrást érzett a mellkasában, leült. Nem lett jobb, felállt. Biztos a reflux, gondolta. Ezt mondta a felesége mindig, amikor diszkomfortérzésre panaszkodott kávézás után. A diszkomfortérzést is a feleségétől tanulta. Nem magát az érzést persze, hanem a szót. Sok mindent tanult a feleségétől, például azt is, hogy mindenkinek megvan a saját sorsa.
Újra a távcsőbe néz, egy rókát lát. Nem hisz a szemének. Itt, Zuglóban? Az állat átoson a csövek alatt, aztán eltűnik a fák között. A felesége nem tűnt el, bármikor felhívhatná. Inkább nem teszi, nem akarja felbolygatni a sorsát, a felesége meg hadd éljen boldogan. Mellkasára teszi a jobb tenyerét, balban lóg a távcső, kicsit rá kell szorítania, hogy ne ejtse el. Eszébe jut, hogy be kellene jelentenie a rókát a közműnek. Ki tudja milyen kárt okozhat.
Lehet, hogy az ő sorsa az, hogy vigyázzon az erőműre. Ki más vigyázna rá? Állítólag valami távfelügyelet van, meg automatika. Azok nem tudnak mit kezdeni egy rókával. Meg a parlagfűvel sem.
Elkezd cseperegni az eső, visszamegy a szobába, elmúlt a fájdalom, tényleg csak a reflux volt. Vajon ha komolyabb baj lenne, akkor kitől kérne segítséget, a felesége már nem lesz itt, most sincs. Keze ügyében kellene tartania a telefonját, vagy a zsebében. A pizsamáján nincs zseb, akkor a nyakában. Hiszen most már egyedül él és új feladata van az erőművel, ha adódna valami, rögtön tudjon telefonálni. Nem is érti, honnan, de szomorúság tör rá. Hirtelen olyan erős zápor kerekedik, hogy a ciszterna alig bírja nyelni a vizet. A csövek mintha gőzölögnének a vigasztalhatatlan esőben.