Gyerekek, hol tartunk? Eső jelenet? Köszönöm, Gitta. Hol az eső gép, kérem az eső gépet! Réka, Bálint, gyertek légy szíves. Hol a smink, hol a haj? Miért kell mindenért külön szólni? Erika, mi ez a Réka fején? Laza loknikat kértem, nem szénaboglyát. Fésüld ki, kérlek, köszönöm.

Réka, ülsz a kocsiban, Bálint mellett. Arra gondolsz, hogy ez a kis könyvelő sokkal kedvesebb, mint a megkeseredett festőművész fickód. Vívódást szeretnék látni az arcodon. Nem, ne ilyen lencsibaba szemekkel nézz, mi vagy te, kisborjú? A homlokod se ráncold, ez nem egy harmadfokú egyenlet. Ne biggyeszd a szád, ez nem görög sorstragédia. Bálint, te életedben nem találkoztál még ilyen izgalmas nővel. A vágyat érzed, még nem kezdtél el szorongani azon, hogy sokkal jobb csaj, mint amit megérdemelsz. Azt majd a trilógia második részében, ha kapunk rá pénzt. Hadd lássam! Nem, nem, ne úgy nézz rá, mint egy francia krémesre!

Szóval, az autóban ültök. Elkezd esni. Réka, kipattansz a kocsiból, „Imádom az esőt!” felkiáltással. Aztán észreveszed az esőgyűjtő hordót. Odaszaladsz, belecsobbansz. Olyan kisugárzást és könnyedséget szeretnék, mint Anita Ekberg a Dolce Vitában. Értem, hogy ez Budapest és nem Róma, értem, hogy ez nem a Trevi-kút, hanem egy tizenötödik kerületi vízgyűjtő, értem, hogy április van és zuhogni fog, de ez a magyar narancs, és mi ebből facsarunk narancslevet!

Ne nyafogj. Igen, meleg a víz, de ha tökölünk, ki fog hűlni. Mi az, hogy szerinted nem férsz bele? Ne őrjíts! Valaki másszon bele a hordóba, hogy a művésznő elhiggye, hogy ő is belefér! Köszönöm, Gitta. Bálint, te kiszállsz Réka után és elkezded szavalni Shakespeare 75. szonettjét. Mi az, hogy kikerült? Kérek egy forgatókönyvet. Köszönöm, Gitta. Ki húzta ki a 75. szonettet? Ja, hogy a producerek. Mindegy, visszatesszük, kulcsmomentum. Bálint, nézd meg a neten, kapsz tíz percet, hogy megtanuld. Amúgy is rég tudnod kellene. Alapműveltség! Ezt a filmet Cannes-ba szánjuk, nem fogok Shakespeare-en elcsúszni, és te sem fogsz elcsúszni rajta, Bálint, imádni fog a zsűri, ha a figurát és a szonettet odateszed.

Miközben szavalsz, bemászol Réka mellé. Mi az, hogy víziszonyod van? Ez egy fürdőkád! Hogyhogy félsz, hogy belefulladsz? Nincs másfél méter az egész, mi vagy te, egy macska? Persze, hogy kell, a hordó a megtisztulás szimbóluma, a film katartikus csúcsa. Tibikém, kérek egy mennydörgést. Mi volt ez? Lepkefing? Na, azért. Kérem az angyalok kórusát! Eresszétek le őket a hordó köré. Mi az, hogy az egyik angyal lebetegedett? Megőrülök. Valaki ugorjon be a helyére! Köszönöm, Gitta, angyal vagy! Hol a smink? Fújjátok le Gittát arannyal. Az angyaloktól kérném a kánont. Közben a hordóban egymásra nézés, félszeg mosoly, aztán csók. A belefeledkezést kérem, az itt és most erejét kérem! Azt akarom, hogy a nézők ott akarjanak lenni a helyetekben, a hordóban, az esőben! Hogy a film után megváltozzon az életük! Fogdosás nem kell, ez nem pornó. Mindenki a helyére. Csapó!