Bak Zsófia: Zuhogás

Azt mondja, kimegy a Szigetre, az anyjával már megbeszélte, úgyhogy nem kell az engedélyem, közben mégis kérlelőn néz rám, és mond még valamit, de azt már nem hallom, nem hallok semmit, mert zuhogni kezd az eső a fejemben, hangosan kopognak a cseppek a sátor falán, csak néha vesszük ki belőle a Losing my religion egy-egy foszlányát, azóta se vallottam be senkinek, hogy kinn voltam a koncert alatt, de nem néztem meg.
Sosem találkoztam még ennyire hideg lábú férfival, mondja a lány, és felnevet, aztán kikászálódunk, felhúzzuk a szétázott tornacipőnket, és átkísérem a Toi Toi-okhoz a sártengeren, kosz van és boldogság, kár, hogy utána kitisztul minden, közös gyerek, közös felelősség, mondja az albérlet előszobájában, aztán bevásárlólistát nyom a kezembe, és én mennék is szívesen, mennék már bárhova, de nem tudok, a lábaim napról napra egyre hidegebbek, zavarja őt is, végül már hozzáérni se merek.
Van pénzed, kérdezi a lányom csak úgy, mellékesen, észre se vettem, hogy már a Fodor és a Pagony utca sarkánál járunk, hogy lehet, hogy már a Szigetre megy, mikor nemrég még itt hintáztattam a játszótéren, persze ezt hangosan nem mondom ki, inkább bólintok, és a pénztárcámba nyúlok, tessék, itt egy húszezres, ő elmosolyodik, a pénzt a zsebébe gyömöszöli, és gyorsan témát vált, valami esőkertről magyaráz meg a klímaváltozásról, hogy néha túl sok a csapadék, néha meg túl kevés, és össze kell gyűjteni, nagyanyám hordói jutnak eszembe, amiből a palántákat öntözte, egyszer egyedül engedtem ki a lányomat az udvarra, hogy a hercegnős gumicsizmáját igazi pocsolyában is kipróbálhassa, és az egyik hordót valahogy felborította, senki sem értette, hogy történhetett, ekkora erő nem lehet egy gyerekben, az anyja, mikor megtudta, megfenyegetett, hogy a következő láthatásra nem hozza el, aztán persze mégis elhozta, csak a gumicsizmát nem adta vele, rossz időben ne vidd ki, parancsolt rám, és én engedelmeskedtem.
Barátokkal mész, kérdezem, ő a szemét forgatja és fújtat egyet, ugye anyáddal mindent megbeszéltetek, erőlködöm tovább, de már rögtön azután megbánom, hogy kiejtettem, na, szóval hogy is mondtad, lezúdul az eső, és itt majd összegyűlik, hogy ne mossa le a hegyet, jó lesz a növényeknek, jó lesz mindenkinek, veled is jó volt apa, mondja, és puszit dob a levegőbe, aztán elszalad a parkoló felé, szőke srác int egy ütött-kopott BMW-ből, nem tudom, hogy nekem szól-e, de visszaintek, próbálom nem bámulni őket, az esőkertre gondolok inkább, aztán meg az elfolyt évekre, de jó lett volna valahol, valahogy összegyűjteni őket.