A klímaváltozás hatásai és a megváltozott hidrológiai feltételek miatt paradigmaváltásra van szükség a (csapadék)vízgazdálkodásban. Ez a témakör jelenleg több dokumentumban is szabályozásra került, ezek közül a Kvassay Jenő Terv, azaz a Nemzeti Vízstratégia talán a legfontosabb, amely a települési csapadékvíz-gazdálkodást a hazai vízgazdálkodás legelmaradottabb területeként azonosítja, és paradigmaváltást sürget.

Nemzeti Vízstratégiánk Kvassay Jenő Terv (KJT) néven a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiája és 2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve.

(szül. 1850. júl. 6. Buda – megh. 1919. jún. 6. Budapest), mérnök, a korszerű magyar vízügyi szolgálat szervezetének megteremtője.

Pesten szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott Mosonmagyaróvárott, valamint Párizsban. Miután megismerkedett a francia és a német vízügyi szolgálat működésével, és 1878-ban hazatért, külföldi tapasztalatai alapján megbízták a mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény létrehozásával és vezetésével. Ennek működési köre a belvíz-lecsapolástól a folyószabályozáson, az öntözésen és alagcsövezésen át, a halászati és tógazdasági ügyek felügyeletéig terjedt. Az intézmény később beleolvadt az ország vízügyeinek egységes irányítására 1899-ben megalakított Országos Vízépítési Igazgatóságba, amelynek vezetője – nyugdíjba vonulásáig, 1918-ig – Kvassay volt.

A négy évtizeden át az ország vízügyeit irányító Kvassay tevékenyen részt vett az első vízügyi törvény megalkotásában, amely messze tekintően szabályozta a jogszerű vízhasználatokat, valamint a vízügyekkel kapcsolatos több törvény megalkotásában és elfogadtatásában; a fiumei kikötő építésében (1914-ig); a Felső-Duna és a Vaskapu szabályozásában; a Béga szabályozásában; a Ráckevei (Soroksári)-Duna rendezésében (1904-től); a csepeli kikötő építésében (1910-től). 1890-ben megalapította a ma is élő, Vízügyi Közlemények c. folyóiratot.

Szakirodalmi munkásságából kiemelkedik a Mezőgazdasági vízműtan (1880-82) c. kézikönyve. A csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő bevezető zsilipjét tiszteletére Kvassay-zsilipnek nevezték el.

Forrás: https://www.hidrologia.hu/mht/index.php?option=com_content&task=view&id=225&Itemid=143

A KJT célja a társadalom és a víz viszonyának a feltárására támaszkodva intézkedések megfogalmazása, hogy a világot fenyegető vízválságot hazánk elkerülhesse, annak már mutatkozó jelei ellen időben megtehesse a szükséges intézkedéseket.

A víz megőrzése a jövő nemzedékek számára az élet és a biztonság mással nem pótolható feltétele, és a gazdaságunk erőforrása. A vízzel való fenntartható és hatékony gazdálkodás nemzeti stratégiánk alappillére.

A KJT különösen fontosnak tartja a természetes folyóvizek védelmét és azok természetes állapotának megtartását, valamint a mezőgazdaság vonatkozásában a természeti adottságokhoz jobban igazodó tájgazdálkodás megvalósulását, így ezek tekintetében a természetvédelem és ökológia igényeihez igazodó vízgazdálkodási keretrendszert vázol fel. Mindez összhangban van a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal, a Nemzeti Vidékstratégiával, illetve a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiával. A KJT továbbá felhívja a figyelmet a megújuló energiák hasznosítására, konszenzusban a Nemzeti Energiastratégia által megfogalmazott célokkal.

A KJT szükségessége, kihívások

Földünk édesvíz készlete állandó, de ha egy főre vetítjük, a fogyás drámai. Az elmúlt negyven évben a 13 ezer köbméter/fő/év globális átlag 5 ezerre csökkent. A népesedési folyamatok és a klímaváltozás globális vízválsággal fenyegetnek, rendkívüli kihívás elé állítva a vízzel való gazdálkodást.

Ennek elkerülésére, tompítására szorgalmazzák a világ jelentős szereplői a közös cselekvést a víz ügyeiben.

Az ENSZ-ben 2015 szeptemberében elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok között a víz kiemelt hangsúlyt kap 2030-ig, a következő területeken:  

  • a vízminőség javítása a szennyezés csökkentése, a veszélyes anyagok és kemikáliák lerakásának megszüntetése, illetve kibocsátásuk minimalizálása révén, valamint a nem tisztított szennyvíz jelenlegi arányának megfelezése és az újrahasznosított víz arányának növelése,  
  • a vízhatékonyság növelése minden ágazatban, a vízkivétel és -szolgáltatás fenntarthatóvá tétele a vízhiány problémájának kezelése érdekében,  
  • integrált vízgazdálkodás megvalósítása minden szinten, megfelelő esetben beleértve a határokon átívelő együttműködést is,  
  • a vízi ökoszisztémák védelme, beleértve a hegyeket, az erdőket, a vizes területeket, a folyó- és állóvizeket, valamint a felszín alatti vízadókat, 
  • a nemzetközi együttműködés kibővítése és a fejlődő országok kapacitásfejlesztéseinek támogatása a vízzel és szanitációval kapcsolatos tevékenységekben és programokban, 
  • a helyi közösségek részvételének támogatása és erősítése a vízgazdálkodás és a szanitáció javítása érdekében.

Települési vízgazdálkodás a KJT-ben

A települési vízgazdálkodás érinti legközvetlenebbül a lakosságot, a háztartásokat. Az ivóvízellátás teljes körűnek tekinthető (minden településen rendelkezésre áll közüzemi ivóvízellátás, a lakosság mindössze 2%-a nem jut vezetékes ivóvízhez). A szolgáltatott ivóvíz minősége döntően kielégíti a közegészségügyi követelményeket és biztonságot, a szolgáltatók kellően felkészültek, hogy üzemzavar esetén is biztosítsák az ellátást.

A szennyvíztisztítás fejlesztése révén a közcsatornán elvezetett szennyvizek döntő többsége biológiai tisztítás után kerül a befogadókba. Ugyanakkor a kisvízfolyásokba és csatornákba vezetett tisztított szennyvizek rontják a vizek minőségét, pedig ezek készletnövelő hatása elemi kívánalom lenne. A befogadók állapota, terhelése sok esetben rosszabb, mint a szennyvíztisztítóból érkező vízminőség, függetlenül attól, hogy van-e az adott befogadó felett más engedélyes kibocsátó, így kiemelt fontosságú a befogadók illegális terhelésének feltárása.

A víztakarékosság elve, hogy a háztartásba belépő vizet minél többször felhasználjuk, ez pedig a szennyvízkeletkezés helyén a leggazdaságosabb. E kérdéskörben hangsúlyos az ún. szürkevizek környezeti ártalmak nélküli hasznosítása, elsősorban mezőgazdasági vízhasználat, öntözés céljából.

A települési csapadékvíz-gazdálkodás (benne a vízvisszatartás és vízhasznosítás) megoldása, különösen a csapadékok hevességének növekedése miatt, szakmai, intézményi és finanszírozási tekintetben egyaránt egyre súlyosabb kihívás. A víziközművek avulása (például a hálózat 250 éves kicserélési ciklusa) az elmaradt rekonstrukció fedezetének sürgős megteremtését igényli rekonstrukciós alap létrehozásával. Az elavult víziközművek működtetésének fenntarthatósági hiányosságai sürgős megoldást igényelnek. A kellő működési források, a rekonstrukciók fedezetének rendelkezésre állása, a még hátralévő fejlesztések végrehajtása elemi feltétele a kiegyensúlyozott víziközmű-ellátásnak és a felszín alatti vízkészlet takarékos, hatékony hasznosításának, a vízválság elkerülésének.

A területi vízgazdálkodás több, szakmailag sajátos szakterületet fed le (árvízmentesítés és árvíz elleni védekezés, síkvidéki vízrendezés, belvíz elleni védekezés, dombvidéki vízrendezés; mezőgazdasági vízgazdálkodás; térségi vízszétosztás, folyógazdálkodás, vízi utak, vízenergia-hasznosítás). Ezek alapinfrastruktúrája jórészt kiépült, de nem hasznosításorientáltak, defenzív jellegűek és rugalmatlanok (különösen a klímaváltozás fényében).

Vissza-visszatérően milliárdokat fordítunk árvíz- és belvízvédekezésre, ugyanakkor elszenvedjük az aszályok ugyancsak milliárdos kárait. Ezért az egységes vízgazdálkodás keretében a vízelvezetés (árvizek és belvizek elvezetése) és a vízhasznosítás összekapcsolása szükséges a vízvisszatartás eszközeivel (és ennek részeként a vizes élőhelyek rehabilitációjával és fejlesztésével, tekintettel arra, hogy a biológiai sokféleség megőrzésében rendkívüli jelentősége van a vizes élőhelyek szegényedése, az ökoszisztéma-szolgáltatások további hanyatlása megállításának), ami egyben a vízválság elkerülésének legjelentősebb eszköze is.

Fővárosi Csapadékstratégia

A Városi Eső program elemei a Fővárosi Csapadékstratégiához illeszkednek, amely viszont többek között a Nemzeti Vízstratégiában, a 2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában, az MTA Nemzeti Víztudományi Kutatási Programjában, a SECAP-ban, Budapest 2021-2026-ig szóló Környezetvédelmi Programjában és a 2021-es Radó Dezső Tervben – Budapest Zöldinfrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterve – meghatározott irányelveket, célokat és eszközöket követi:

  • Vízelvezetés fejlesztése mellett a lefolyás késleltetése, a csapadékvíz növekvő arányú helyben tartása és hasznosítása
  • A városi hősziget-hatás csökkentése, a vizek (rekreációs célú) hozzáférhetőségének javítása
  • Zöldfelületi, csapadékvíz-gazdálkodási és árvízvédelmi intézkedések integrált kezelése
  • Felkészülés a veszélyhelyzetekre, társadalmi és egyéni felelősség tudatosítása, ehhez a jogszabályi környezet felülvizsgálata, módosítása, gazdasági ösztönző rendszer kialakítása, érintettek (pl. önkormányzatok) együttműködésének megteremtése

Kerületi akciótervek kapcsolódása, ütemezése

A Városi Eső projekt részeként Budapest 7., 8. és 12. kerületeivel a cselekvési tervek egyeztetése megtörtént, a Fővárosi Csapadékstratégia és kerületi cselekvési tervek legfőbb tartalmi elemei megegyeznek. Az egymásra épülés érdekében:

  • a hidrológiai-hidraulikai modellezés eredményei elkészülnek,
  • a modelleredményeket megkapják a kerületek, terv szerint 2024. év elején,
  • 2024. elején külső szakértő bevonása a stratégia alkotáshoz
  • 2024. közepéig elkészül a fővárosi csapadékstratégia (amely a kerületi környezetvédelmi programokban / akciótervekben már figyelembe vehető)

 

Forrás: Kwassay Jenő Terv