A Hegyvidéki Önkormányzat által vezetett LIFE Városi Eső projekt keretében Budapest gőzerővel dolgozik egy új, modern és átfogó csapadékstratégián, ami a remények szerint hosszú távú útmutatóként szolgál majd a város esővízkezeléséhez, és szivacsvárossá alakításához. Hogy mi az a szivacsváros? Jogos a kérdés. Egyrészt szivacsváros elve válasz a klímaváltozással járó szélsőséges esőzések okozta problémákra, másrészt múltbéli megoldások modern újra értelmezése.

A városok egyik problémája, hogy ugyan a csapadék mennyisége nem változik éves viszonylatban, de az eloszlása egyre szélsőségesebb lesz. Hosszú aszályokat követnek rövid idő alatt lezúduló, magas vízhozamú esőzések, amik elöntésekhez, beázott pincékhez, és hasonló – városban egyáltalán nem kívánatos – eseményekhez vezetnek. A szivacsváros mindkét szélsőséges időszakra szeretne megoldást, ezért alapelve szerint nem kivezeti a csatornarendszeren keresztül a vizet, hanem igyekszik szivacs módjára magába szívni, minél tovább megtartani, és később hasznosítani akár aszály idején is.

Hogy Budapest csapadékstratégiáját olyan tapasztalatokkal és megoldásokkal gazdagítsuk, amelyek már meglévő városi szövetbe – infrastruktúrákba, hálózatokra, területekre – is beépíthetőek, a Városi Eső projekt csapata harmadik tanulmányútján Bécset vette célba. Bécs éghajlati adottságai nagy hasonlóságot mutatnak Budapest adottságaival. Hasonló az átlaghőmérséklet és ami a legfőbb, a csapadék mennyisége is, ráadásul ott is kiemelt fontossággal bír az esővízkezelés kérdése viszont sok tekintetben a megvalósítás már előrébb tart, mint Budapesten.

 

Az első és legfontosabb tanulság az összehangolt esővízkezelési szabályozás fontossága. Budapest egyik nehézsége ebből a szempontból a kettős közigazgatás, hogy a 23 kerülete külön működik a Fővárosi önkormányzattól, és ez nehezíti az olyan ügyek kezelését, mint például az esővíz. Az esővíz köztudottan nem áll meg a kerülethatárnál, csak azért, mert az öt centire lévő terület már másik önkormányzathoz tartozik. Bécs egyik erőssége éppen a különböző hatóságok összehangolt erőfeszítése. A Bécsi Építésügyi Hatóság, a Bécsi Csatorna, a Városi Kertiroda, a Bécsi Vízihatóság, a Kerületrendezési hatóság, de még a közutak kezelő szervezete is közreműködik abban, hogy Bécsből mihamarabb szivacsváros legyen. Íme néhány azok közül az erőfeszítések közül, amit Bécs tesz a szivacsváros elkötelezettség jegyében:

  • Új építéseknél, illetve meglévő területek átalakításánál vagy felújításánál a teljes felület minimum 15%-a burkolatlan kell, hogy maradjon.

  • Kötelező a zöldtetők telepítése minden új épületnél.

  • Az építésügyi hatóság minden területre saját felmérést végez, és meghatározza, hogy az oda leeső csapadéknak hány százalékát köteles a terület tulajdonosa kezelni, és mennyit vezethet ki onnan. Ez leginkább a terület hidrológiai tulajdonságaitól függ (talaj jellege, vízmegtartó ereje, meglévő zöld infrastruktúra, stb.). Alapesetben csak akkor vezethető ki egy területről víz a csatornába, ha azt helyben semmilyen megoldással nem lehet szikkasztani vagy kezelni.

  • Az utak mentén szabályozott távolságonként fát kell telepíteni.

  • Más helyeken külön vízgyűjtőket próbálnak kialakítani, amelyek az esővizet az épületek tetejéről összegyűjtik és a közeli parkokba és zöld infrastruktúrához juttatják.

Ilyen és egy sor más hasonló szabállyal próbál Bécs javítani az esővízkezelésén. Persze pár dolgot azért érdemes megjegyeznünk. Egyrészt Bécs teljes csatornahálózatának hossza két és félszer beleférne a Budapesti csatornahálózatba. Vagyis Budapesten már a csatornahálózat kezelése is jóval összetettebb feladatot jelent. További segítség Bécsnek, hogy a szabályozó és az ellenőrző szervezet is „egy kézben van”. Például Budapesten is számos kerületben kötelező a zöldtető telepítése, vagy az esővízkezelés, ám ezek ellenőrzésére és betartatására az önkormányzatoknak nincs jogosítványuk vagy eszközük és sokszor ezek az előírások nincsenek is betartva. Az is az igazsághoz tartozik, hogy ez a szépen összehangolt erőfeszítés valójában az új építésű városrészeknél valósul meg. A régi, beállít városrészeknél azért Bécsben is akad még tennivaló. Ám Bécs itt sem rest, és egy „Szivacsváros Light” koncepció kidolgozásán is munkálkodik, amit a belső kerületekre lehetne alkalmazni. Itt a legtöbb szó a burkolatok feltöréséről esik.

A belső városrészeken az egyik jelenlegi – még fejlesztés alatt álló – újítás, egy önműködő, szenzoros kisajtós járdaszegélytégla. Ha hisszük, ha nem, a fáknak kialakított, szegéllyel körbevett kis szigetekbe a mai napig úgy vezetik be az esővizet, hogy az egyik szegélytéglán van egy kis nyitható tolóajtó, amit minden ősszel kézzel lezárnak, és minden tavasszal szintén manuálisan megnyitnak. A tolóajtó lényege, hogy a fák védelme érdekében elzárja a fától a járdáról vagy úttestről lefolyó vizet télidőben, amikor sózzák az utakat, de beengedi tavasszal és nyáron, amikor már nincsen sózás. Csakhogy ez azt is jelenti, hogy minden idényváltáskor valakit ki kell küldeni a zöldterületekre azért, hogy a kis tolóajtókat nyitogassa és csukogassa. Ezt az emberigényes feladatot most Bécs három lépésben próbálja modernizálni. Az első lépés, hogy készítettek egy olyan szegélytéglát, amin van egy hőmérő szenzor, és egy napelemmel ellátott automatika, ami az ajtaját nyitja és zárja a külső hőmérséklettől függően. Ha 8 fok alá csökken a hőmérséklet, az ajtó bezáródik. Ha 8 fok fölé kúszik, kinyílik. Így meg lehet spórolni az ajtónyitogatást. Azt azonban, hogy az adott zöldterületet és az ott lévő fákat kell-e éppen locsolni, továbbra is szemrevételezéssel kell megállapítani. Éppen ezért készül a szivacstégla új változata is, ami majd méri a talajnedvességet is, és jelet küld a fenntartónak, hogy az adott fát szükséges-e locsolni vagy sem. Ezzel már jelentősen hatékonyabban működhet az öntözés is.

A készülő csapadékstratégia hatalmas lendületet adhat majd annak, hogy Budapest szivacsvárossá alakítása érdemben elinduljon.

Fontos kiemelni, hogy – szintén a Városi Eső projekt keretében – helyben, a kerületben is készül egy csapadékkezelési akcióterv. Ez a komplex stratégiai dokumentum a Hegyvidéken elvégzett lefolyásmodellezés, a várható időjárási változásokat bemutató klímamodellek és a jelenleg készülő, a hegyvidéki zöldterületeket, az épített környezetet és a lakosságot is figyelembe vevő sérülékenységi vizsgálat alapján meghatározza azokat a konkrét kerületi helyszíneket, ahol a csapadék megfogásával, elszikkasztásával, tározásával enyhíteni lehet a hirtelen lezúduló csapadék okozta károkat és az aszályos időszakokban a vízhiány jelentette problémákat.