Városi eső: Elvezessük vagy megtartsuk?

Egy kiadós nyári zápor után a városlakók jól ismerik a forgatókönyvet: tócsák az úttesten, túlterhelt csatornák, majd néhány nappal később újra szárazság. A város mintha nem tudna mit kezdeni az esővel. Pedig a csapadék nem ellenség – csak jól kell gazdálkodni vele.

A hagyományos városi burkolatok többsége vízzáró. Az esővíz nem szivárog el, hanem gyorsan lefolyik, egyszerre terhelve a csatornahálózatot és megfosztva a talajt attól a víztől, amire a fáknak és zöldfelületeknek éppen a legnagyobb szükségük lenne. A klímaváltozás hatására ez a kettősség – hirtelen özönvíz, majd hosszú száraz időszak – egyre élesebbé válik.

Erre a problémára kínálnak kézzelfogható választ a vízáteresztő burkolatok. Ezek nem „eltüntetik” az esőt, hanem lehetőséget adnak arra, hogy a csapadék a burkolaton keresztül a talajba jusson, ott hasznosuljon, vízzel lássa el a növényeket, hűtse a környezetet, és egyúttal enyhítse a csatornák terhelését.

A Városi Eső projekt különlegessége, hogy három nagyon eltérő városi környezetben vizsgálja a csapadék helyben tartásának lehetőségeit: a hegyvidéki XII. kerületben, a sűrűn beépített VII. kerületben és a kertvárosias XVIII. kerületben. Bár a cél közös, az eszközök eltérnek.

A Hegyvidéken az esővíz gyakran túl gyorsan zúdul le a lejtős utcákon. Itt a vízáteresztő burkolatok szerepe elsősorban a lassítás: kerti utak, parkolók, kisebb közterek burkolatai segíthetnek abban, hogy a víz ne egyszerre érkezzen meg a völgybe, hanem fokozatosan szivárogjon el. A zöldfelületek közelsége miatt itt különösen jól működik a csapadék helyben tartása, de elengedhetetlen a ciszternák, vízgyűjtők telepítése is.

A belvárosi Erzsébetvárosban is minden csepp számít. A sűrű beépítés miatt kevés a zöldfelület, ezért azokról még inkább gondoskodnunk kell. Itt a vízáteresztő burkolatok elsősorban kisebb léptékben jelenhetnek meg: udvarokban, belső kertekben, járdaszakaszokon, fák környezetében. Nem látványos megoldások ezek, mégis sok kicsi beavatkozás összeadódva érezhető változást hozhat.

A kertvárosi XVIII. kerületben a lehetőségek talán a legkézenfekvőbbek. Parkolók, családi házak előtti beállók, gyalogutak, közterek burkolatai mind alkalmasak lehetnek arra, hogy a csapadékot ne elvezessék, hanem beszivárogtassák. Itt a vízáteresztő burkolatok akár a hagyományos vízelvezető rendszerek egy részét is kiválthatják.

Fontos hangsúlyozni: a vízáteresztő burkolat önmagában nem megoldás, de remekül kombinálható más eszközökkel, módszerekkel. Ugyanakkor megfelelő tervezés, helyes anyagválasztás és rendszeres fenntartás nélkül idővel eltömődhet, elveszítheti funkcióját. De jól alkalmazva egyszerre szolgálja a városi klíma javítását, a zöldfelületek védelmét és a csapadékvíz-gazdálkodás fenntarthatóbbá tételét.

A Városi Eső projektben éppen ez a közös tanulság: nincs egyetlen univerzális válasz, de minden városrészben van lehetőség arra, hogy az esőt ne problémának, hanem erőforrásnak tekintsük.

Zöldinfrastruktúra füzetek

A Zöldinfrastruktúra füzetek egy olyan kiadványsorozat, amely a városok zöldebb, élhetőbb és klímareziliensebb működéséhez ad gyakorlati útmutatót. A sorozat célja, hogy közérthető módon mutassa be azokat a megoldásokat – a csapadékvíz-gazdálkodástól a zöldfelületek fejlesztéséig –, amelyek segíthetnek alkalmazkodni a klímaváltozás városi hatásaihoz.

A füzetek elsősorban szakembereknek és döntéshozóknak készültek – várostervezőknek, önkormányzati munkatársaknak, tájépítészeknek –, de nyelvezetük és példáik miatt a város iránt érdeklődő lakosok számára is jól érthetők. A kiadványok hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat mutatnak be, miközben hangsúlyozzák: nincs minden helyzetre egyetlen recept, a megoldásokat mindig a helyi adottságokhoz kell igazítani.

A sorozatot Budapest Főváros Önkormányzata gondozta, a kiadást a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. végezte. Az első füzet – amely a vízáteresztő burkolatokkal foglalkozik – a városi csapadékvíz-kezelés egyik kulcskérdését járja körül: hogyan lehet az esőt a gyors elvezetés helyett, helyben tartani.