A városi csapadékkezelés kapcsán gyakran hallunk arról, hogy növelni kell a zöldfelületek nagyságát és minőségét. Ezzel tudjuk legjobban elősegíteni, hogy a lehullott csapadékot helyben tartsuk, helyben, a talajban hasznosítsuk. A zöld felületek amellett, hogy szépek, számtalan más előnyt – ökoszisztéma szolgáltatást – biztosítanak.

A zöld felületek növelésének egyik módja az esőkertek létesítése. Ezek az esőkertek nemcsak a zöldfelületek mennyiségét, hanem minőségét is növelik, hiszen sokkal többet ér egy diverz, virágzó ökoszisztéma, mint egy befüvesített, alacsonyra nyírt, gyakortlatilag monokultúrás terület.

De hogyan tudjuk növelni a zöld felületeinket és hogyan tudjuk mérni, hogy mekkora a növekedés – mennyiségben és minőségben?

I. Kvantitatív mérőszámok (A mennyiség mérése)

Ezek a számok a zöldfelületek fizikai méretét és arányát írják le.

  1. Egy főre jutó zöldfelület (m²/fő):

    • Mi ez? A település összes közhasználatú zöldfelületének területe elosztva a lakosok számával.

    • Miért jó? Nemzetközileg elfogadott és összehasonlítható mutató. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a minimum 9 m²/fő, de az ideális érték ennél jóval magasabb (akár 50 m²/fő).

    • Példa javulásra: A mutató növekszik, mert új parkokat hoztak létre, vagy mert egy barnamezős beruházás helyén zöldterület létesült.

  2. Zöldfelületi arány (%):

    • Mi ez? A zöldfelületek összterülete a település teljes közigazgatási területéhez viszonyítva.

    • Miért jó? A település általános „zöld” karakterét mutatja meg. Könnyen kommunikálható.

    • Példa javulásra: Egy korábban lebetonozott tér parkosításával nő az arány.

  3. Lombkorona-borítottság (%):

    • Mi ez? A fák lombkoronája által lefedett terület aránya a település teljes területéhez képest (műholdképek vagy légifotók alapján mérve).

    • Miért jó? Ez a mutató sokkal többet mond a puszta zöld gyepnél. A fák adják a legtöbb ökológiai szolgáltatást (hűtés, levegőtisztítás, zajcsökkentés). Egy park, ahol csak fű van, és egy másik, ahol idős fák állnak, teljesen más értéket képvisel.

    • Példa javulásra: Intenzív fatelepítési programok hatására ez a mutató évek alatt látványosan növelhető.

  4. Áteresztő felületek aránya (%):

    • Mi ez? Azoknak a felületeknek az aránya, ahol a csapadékvíz képes a talajba szivárogni (pl. parkok, kertek, vízáteresztő burkolatok).

    • Miért jó? Kritikus a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (csapadékvíz-gazdálkodás, árvízvédelem) szempontjából.

    • Példa javulásra: Parkolók helyett zöldsávok, fák ültetése, esőkertek létrehozása növeli ezt az arányt.

II. Kvalitatív mérőszámok (A minőség mérése)

Ezek a mutatók a zöldfelületek állapotát, használhatóságát és ökológiai értékét írják le.

  1. Elérhetőség és megközelíthetőség:

    • Mi ez? A lakosság hány százaléka ér el gyalogosan (pl. 5-10 percen, kb. 300-500 méteren belül) egy minőségi, közhasználatú zöldterületet. Ezt térinformatikai (GIS) elemzéssel lehet mérni.

    • Miért jó? A zöldfelület csak akkor ér valamit, ha az emberek könnyen elérik és használják. A társadalmi igazságosság fontos mutatója.

    • Példa javulásra: Egy sűrűn lakott városrészben, ahol eddig nem volt park, egy új zöldterület létrehozása drasztikusan javítja ezt a mutatót.

  2. Biodiverzitás (Biológiai sokféleség):

    • Mi ez? A zöldfelületen található növény- és állatfajok száma és változatossága. Különösen fontos az őshonos fajok aránya.

    • Miért jó? Egy biodiverz park ökológiailag stabilabb, jobban ellenáll a klímaváltozásnak, és több élményt nyújt.

    • Mérése: Fajszámlálás (madarak, beporzók, növények), őshonos növények arányának felmérése a telepített fajokhoz képest.

    • Példa javulásra: Egysíkú gyep helyett vadvirágos rét, méhlegelő, őshonos fák és cserjék telepítése.

  3. Funkcionalitás és használhatóság (Pontrendszer alapján):

    • Mi ez? A zöldfelületen elérhető szolgáltatások és elemek megléte és minősége.

    • Mérése: Egy pontozásos rendszerrel, ahol a különböző elemek pontot érnek (pl. padok: 1 pont, játszótér: 3 pont, ivókút: 2 pont, nyilvános WC: 3 pont, sportpálya: 3 pont, közvilágítás: 2 pont, akadálymentesített útvonalak: 4 pont).

    • Példa javulásra: Egy elhanyagolt park felújítása, ahol új padokat, játszóteret és ivókutat helyeznek ki, jelentősen növeli a funkcionális pontszámot.

  4. Felhasználói elégedettség:

    • Mi ez? A lakosság véleménye a zöldfelületekről.

    • Mérése: Rendszeres kérdőíves felmérésekkel, ahol a lakosok értékelik a parkok tisztaságát, biztonságát, a kínált lehetőségeket és az általános hangulatot.

    • Példa javulásra: Egy felújítás utáni elégedettségmérés magasabb pontszámot mutat, mint a korábbi állapotfelmérés.

III. Integrált indexek (A mennyiség és minőség kombinálása)

Léteznek olyan komplex mutatók, amelyek egyetlen számba próbálják sűríteni a mennyiségi és minőségi szempontokat.

  • Városi Zöldítési Faktor (Urban Greening Factor – UGF) vagy Biotope Area Factor (BAF):

Ezt olyan városok használják, mint London, Berlin vagy Seattle. A lényege, hogy egy adott telken belül a különböző felülettípusokat eltérő súllyal veszik figyelembe.
Például:

  • Teljesen burkolt felület: 0,0-s szorzó
  • Gyeptégla: 0,3-as szorzó
  • Intenzív zöldtető: 0,7-es szorzó
  • Fákkal beültetett, természetes talajú terület: 1,0-s szorzó

Ez a rendszer nemcsak a zöldfelület meglétét, hanem annak ökológiai minőségét is jutalmazza. Egy beruházásnál előírható egy minimális UGF-érték elérése.

Egy példa az UGF gyakorlati alkalmazására:

Bal oldali terület UGF=0,5; jobb oldali terület UGF= 0,7

 

Egy település zöldfelületeinek javulását akkor lehet a leghatékonyabban mérni, ha egy kiegyensúlyozott, több mutatóból álló modellt használnak, amely tartalmazza:

  1. Kiterjedés: Egy főre jutó zöldfelület (m²/fő) ÉS Lombkorona-borítottság (%).

  2. Minőség: Elérhetőségi mutató (%), Biodiverzitás-index (pl. őshonos fajok aránya) ÉS Felhasználói elégedettségi index.

Ez a kombináció biztosítja, hogy ne csak több, hanem jobb, mindenki számára elérhető és ökológiailag is értékesebb zöldfelület jöjjön létre.