A nevem nem fontos. Mondjuk legyen Z. Klinikai szakpszichológus vagyok. Öt éve csinálom az önkénteskedést. Hajnal van, Budapest még nem döntötte el, alszik-e vagy már ébren van. A bicikli nyikkan, az oldalkocsi húz. A pokróc vizes, a váltóruha gyűrött. Ma Samu jön. Vagy Jóska. Mindenki Samu, ha nem akarja megmondani a nevét. A Blaha Lujza tér felől húz a szél. Az aluljáróban fázik a beton. A város [...]

Egész nap el tudta volna nézni a csöveket. Ezt csinálta már hetek óta, mióta nincs munkája. Úgy megdobogtatták a szívét ezek a reggelek, mint egy erős eszpresszó. Így hívta a felesége a kávét, hogy eszpresszó. Nem mindig mondta így, csak amikor új munkája lett. Akkor kezdte el, hogy amit isznak, nem simán kávé, hanem eszpresszó. Zuglóban változik a fűtési mód, geotermikus lesz, így írták a kerületi [...]

Egy óra tizenhét perce érkeztem a lakásba. A bőröndjeim az előtérben, a szerszámok a szobában. Az ernyő lassan szárad, kint zuhog. Jól esik hallani az egyenletes kopogást az ablakon, a szél süvítését. Úgy tűnik, mintha nem lennék egyedül, mintha valaki motozna a másik szobában. Amiért jöttem, elvégeztem. De nem azt érzem, amire számítottam. Voltaképp mit is gondoltam? Felállok a földről, körbenézek [...]

Szótlanul álltak egymásra meredve az esőben, amely kérlelhetetlenül ömlött rájuk. Mindketten azonnal bőrig áztak. Legalább egy kicsit lehűti a hangulatot. Gondolta András. Liza tudta, hogy pillanatokon belül elkezd lefolyni a sminkje, és úgy fog kinézni, mint egy panda. Villámló szemekkel meredt a férfira, de nem szólt egy szót sem. Mit sem sejtett arról, hogy Andrásnak mi mindenen kellett keresztü [...]

– Tagadja, hogy ez év június 10-én elmulasztotta megöntözni a lakóháza előtti virágágyás növényeit, és ezzel összesen kétmillió forint eszmei értékű védett nővény, azaz tizenkét tő szegfű, hét bokor levendula és tíz tő napvirág kiszáradását okozta? – Nem, de… – Tudta, hogy húsz négyzetméter növényzet naponta átlagosan háromszáz liter oxigént termel, így ön tettével ilyen mértékű légtisztitó képessé [...]

Behunyom a szemem, és az ég felé fordítom az arcom. Hagyom, hogy a hűvös, ritka eső apró cseppjei kóstolgassák a bőröm. Nem zavarnak a vízcseppek, amióta megértettem, hogy itt a helyük. Elképzelem, mi lett volna, ha ez a néhány csepp pár méterrel odébb hullik. Ha nem a Rákóczi út buszmegállóját paskolják, hanem egy zöldtetőt mellette, a bérházon, egy kis oázist a város felett. Bizonyára így is lesz [...]

Amikor még Budapest utcáit csak beton vagy macskakő borította, élt egy buszsofőr. Igazából több is, de egyről az a hír járta, hogy folyton mosolyog. Fel akart szállni az a sok zsémbes ember a reggeli csúcsban, csak úgy szórták a bennük lévő feszültséget a körülöttük várakozókra, de ahogy az első ajtó nyílt, furcsán barátságos alak kukkantott ki a plexifal jegyáteresztő nyílásán. Sokakról, mint nem [...]

Általános iskolában csinált ilyet utoljára, igaz, akkor majdnem krétát is evett. Kék színű volt otthon, egy picike darabot harapott le belőle, borzalmas íze volt, ráadásul megfogta a nyelvét, úgyhogy ki is köpte gyorsan. Maradt a jól bevált módszernél tehát, a hőmérő dörzsölgetésnél, pizsamanadrág szárán csihatolva hamar felforrósodott. Egy matek dolgozatnál véletlenül el is törte, a higany apró, f [...]

A lift sosem jár fel a tetőig. Odáig mindig gyalog kell menni, két emelet vaslépcső a gépészet és a csend közé. Ez a csend nem az ürességé, inkább a valóság elhalásáé. Fent a tetőn más a levegő. Vagy csak a szagok mások: zsálya, nedves föld, szivárgó pára a csövek körül. Az irodaház nyolc szintnyi betondoboz, ez a zöld pedig mintha egy elfelejtett kert lenne, amit valaki elfelejtett elfelejteni. Mi [...]

Megcsináljuk azt az esőkertet, gondolta a várfalon ülve, miközben nézte, hogyan terpeszkedik a villámos felhőkkel teli ég a város fölött, lesz benne zsálya, sasliliom, varjúháj, ha bekenjük majd nem fáj, hogy is volt az a régi mondóka, egy elmúljon, kettő legyen, ó hát lettünk ketten, nagyon is, kettő helyett négy teremjen, az is meglett, egy fiú egy lány, ahogy kell, mennyivel könnyebb volt régen, [...]

Csodálkozol, hogy kiállításra akarnak menni – de ez más, mondják a gyerekeid kórusban, és már sorolják is: 360 fokos térélmény, fény- és hangeffektek, virtuális valóság, egy csomó extra. Kapkodod a fejed – micsoda? Ízlelgeted a szót, immersive. Nem esik jól. Mégis rábólintasz, olyan kitartóan nyúznak. A jövő marketingesei. Most még cukik. Oké, majd felmész velük Budapestre, csak te, mert apa elfogl [...]

A mama mindig azt mondta: - Ó, ez csak amolyan „csepeli eső”. Akkor is, ha ömlött, mintha dézsából öntötték volna, vagy csak csepergett, szitálgatott. A családi ház előtti lépcsőn üldögéltem szokás szerint, a mama pedig egy régi kemping széken a kisház előtt. Mama kisháza, így hívtuk. Egy összetákolt melléképület volt, hiányos alapokkal néhol döngölt földdel és csúnya linóleum padlóval. Ide száműzt [...]

Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Jób, 38, 25-28. Sistereg a gerleszürke zivatar. Egyedül a Vásárcsarnokban van menekvés előle, ahol marhaszegyek vöröslenek, mint a l [...]

Medárd tudta, hogy tilosban jár, persze, hogy tudta. De a vágy, hogy ő lássa meg elsőnek úgy dobta ki az ágyból, ahogyan egy birkózó hajítja el az ellenfelet. Mezítláb osont végig a szobán, át a folyosón, egészen a padlásig. Sietnie kellett, és nem csak azért, mert a többiek is hamarosan felkelnek. A rádióban, amit az emberek hallgattak odaát a konyhában, rövid nyári záport mondtak. Néhány perc les [...]

Pest sosem volt nekem való. Idegen a nagyváros zaja, a pityókás házikenyér nélküli reggelek. A fenyvesekre, hegyekre, néha még a medvékre is vágyom. Tíz éve költöztünk ide Jánosommal. Építőmérnökként jobb ajánlatot kapott, mint amit odahaza nyújthattak. Céges autó, lakás, jó fizetés. Egyik megrendelés követte a másikat, panaszra nem volt okunk. Tavaly egy új megbízást kaptak: a budai Vár alatti cis [...]

Két hete megállás nékül esik az eső. Amikor eláll, panasz érkezik a vízművekhez. Egy budapesti lakos kora reggel fura vízszivárgásra lett figyelmes a városligeti Felső-tónál. Károly húsz éve dolgozik a Fővárosi Vízműveknek. Néha, amikor mintavételezni kell menni, szívesen adják kölcsön a Csatornázási Műveknek is. Károly jobban ismeri a főváros csatorna - és vízhálózatát, mint a saját gyerekét. A Ví [...]

Csendesek az utcák Virányoson. Kiadós nyári zápor után még gőzölög a kertváros járdáiról az eső, a fák alatt is visszhangzanak még az itt-ott alácsobbanó cseppek. A sarki csemegeboltból Janó bácsi lép ki, kezében csíkos szatyor, egy vekni kenyérrel. A zápor után érkezhetett, mert ruhái szárazok, akárcsak a modora. Látásból ismerik a környéken, de beszélgetésbe csak ritkán elegyedik – hacsak nem a g [...]

Van egy kis problémája, mondja, ahogy leülök mellé kedvenc helyünkön. Az eső már felszáradt, hosszú barna hajába belekap az őszi szél, egyik kezével kisimítja az arcából és a szemembe néz. Szempillái mögött két, mély, fekete tó. Egy apára lenne szüksége, folytatja, a gyereknek. Másik keze gömbölyödő hasán nyugszik, mintha a bentlakó diktálná neki a szavakat, amiket már egy jó ideje közösen megbeszé [...]

Tavaly cseréltük a házat egy lakásra Pesten, Andris mindig rám szól, hogy nem Pesten, hanem Budán, de nem áll rá a szám, mert nekem még mindig teljesen mindegy, a Duna melyik oldaláról van szó, a főváros az Pest marad, mint lány koromban, amikor még nem tudtam, hogy öt évtizeddel később eladom a házunkat, ahol mindig is zajlott az életem, ahol felnőttem, ahol felnőtt Andris, ahol előbb anyám halt m [...]

Azt mondta, menjek fel, ott van a hordó, a vízgyűjtős, de ne nyúljak hozzá, csak nézzem meg, hogy lefolyt-e már a csapadék belőle, mert múlt héten eltömődött, itt Pesten mindig esik, és a tető alatt beázott a plafon, a folt most is ott van, kávébarna, olyan, mint a nagymama kávéjának a foltja, az ünnepi terítőn. A tetőre csak a lépcsőn lehetett felmenni, zárva volt az ajtaja, de ő odaadta a kulcsot [...]

Magdát mindenki egy bolondos öregasszonynak nézte, amikor egy esős májusi délutánon az első lavórt kitette az erzsébetvárosi, harmadik emeleti lakása elé. Úgy helyezte el az edényt a gangon, hogy senkinek se legyen útban, így csak hitetlenkedő fejcsóválásokat kapott, de legalább nem szóltak rá a szomszédai. Amikor viszont a lavórban összegyűjtött esővíztől az ő ablakában nőttek a legszebb muskátlik [...]

Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régimódi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük már a földre feküdt a melegtől. – – Igénytelen; csak nedvesen kell tartani a savanyú földjét, és szép lila marad a virága. – Anya, szeretnék jelentkezni egyetemre. – Apáddal egyeztess – igazítja meg a hortenziát, anélkül, hogy rá [...]

Nagy sóhaj kíséretében ültem le az eresz alatt pöffeszkedő padra. Még tavaly barkácsoltam össze két mentett raklapból. Jó ötlet volt a feleségemtől, hogy pasztel harangvirág színnel ruházzuk fel, mert így üde foltja lett a kertnek. Szeretek ide kiülni esténként. Jól esik megpihenni egy szorgos, és fárasztó nap után. Innen szinte az egész hátsó udvart belátni. Figyelemmel kisérhetem ahogyan a Habane [...]

Odakint esett. Az ötéves Emília nekinyomta az orrát az ablaknak, és arra gondolt, hogy ez nem is baj, legalább felveheti az új, virágmintás gumicsizmáját. Hétvége volt, és a szülei megígérték neki, hogy elmennek a Feneketlen-tóhoz, ami a kislány egyik kedvenc helye volt. Csakhogy reggeli után anya közölte Emíliával, hogy ez ma sajnos elmarad. – Értsd meg, kicsim, esőben nem jó program a séta… de be [...]

Écskának, Hubának és Lázár Ervin emlékének − Kapitány úr, süllyed a kert! – mennydörögte a reggelbe egy öblös férfihang. −Hűha, Berzsián! Még megfúlnak a koboldjaim! Klopédia sebtében magára kapta a kanárisárga gumicsizmát, és fürdőköpenyesen, szivárványszínű esernyőjével kiviharzott az esőbe. A koboldok tánctere valóságos tengerré lett. Még a cinegék is aggódva kémleltek lefelé a cseresznyefán füg [...]

Gyerekek, hol tartunk? Eső jelenet? Köszönöm, Gitta. Hol az eső gép, kérem az eső gépet! Réka, Bálint, gyertek légy szíves. Hol a smink, hol a haj? Miért kell mindenért külön szólni? Erika, mi ez a Réka fején? Laza loknikat kértem, nem szénaboglyát. Fésüld ki, kérlek, köszönöm. Réka, ülsz a kocsiban, Bálint mellett. Arra gondolsz, hogy ez a kis könyvelő sokkal kedvesebb, mint a megkeseredett festőm [...]

Mondta mindig apám, amikor egy számomra is megmagyarázhatatlanul bátor pillanatban ellent mertem neki mondani, aztán tettem ezt még sok-sok megmagyarázhatatlanul bátor pillanatomban, amelyet később magamban mindig átírtam orbitálisan nagy barom pillanatra. Mert apámnak igazából nem lehetett ellentmondani. „Te csak azt hiszed!” És csak álltam, mint akire rázúdította Isten a százmázsás esőfelhője tar [...]

Ha aznap reggel nem esik az eső, Nándi biciklivel megy dolgozni. A tárolóban ellenőrzi a keréknyomást, majd felül a nyeregbe. Legurul a Jurányin, a Varsányi Irén utcánál balra fordul. Felhajt a bicikliútra, tempósan halad a Duna felé. A Kacsa utcán pirosat kap. Amikor a lámpa zöldre vált, beletapos a pedálba. Enyhén balra kanyarodik, utána jobbra, így folytatja az utat a Fő utcáig. Keresztirányban [...]